A mű három fő lírai eleme a szerelem megszületése, az
éjszakai vallomás és a hajnali búcsúzás.
Az I. felvonás 5. Színének “Szentségtelen kézzel fogom ez áldott..." sorral kezdődő része
egy úgynevezett nyújtott szonett, ami azt jelenti, hogy a keresztrímes 8 sort
meg követi egy négysoros strófa is, és a szonett második- hatsoros- része is
megtalálható. A lírai párbeszéd tökéletesen rögzíti a szerelem megszületésének
pillanatát. Ezt a hangulatot a vallás világából kiemelt metaforák erősítik (szentségtelen kéz, szentséges oltár…),
majd a dialógust az első csók zárja le.
Ez az udvarlás nyílt szerelemmé válik a II. Felvonás 2.
Színében, amikor először az éjszakának, majd egymásnak vallják be az
érzéseiket. Először Romeo, aki metaforákkal, majd túlzásokkal fejezi ki Júlia
iránt érzéseit. Utána Júlia a szerelmük akadályát veszi figyelembe, ellenben
Romeóval, aki nem ezt nem veszi figyelembe. Végül a napkelte kényszeríti őket
elválásra.
Egy hasonló hajnali búcsú jelenik meg a III. Felvonás 5.
Színben is, sokkal fokozottabb, több érzelemmel. Ennél a búcsúdalnál az előre
sejtetett tragédia hangulata lesz a meghatározó.
forrás: Mohácsy Károly - Színes irodalom 9
No comments:
Post a Comment