William Shakeapeare

Az angol nyelvű drámaírás egyik legnagyobb alakja. Shakespeare világirodalmi öröksége és hatása a világ minden táján fellelhető. Műveit majdnem az összes nyelvre lefordították, és színműveit még a mai napig is folyamatosan játsszák. Shakespeare azon kevés drámaírók közé tartozik, akik mind a komédia, mind a tragédia műfajában számos maradandó művet alkottak.

Élete:

Shakespeare életéről elég keveset tudunk, az adatok hiányosak és gyakran pontatlanok. Stratford-upon-Avonban született 1564-ben. Édesapja gazdag polgár, édesanyja földbirtokoslány volt. Shakespeare 18 évesen vette feleségül Anne Hathawayt akivel három közös gyermekük született. 1586-87 táján elhagyta családját. 1592-ből való az első hír londoni létéről. Ekkor már sikeres színész és drámaíró. Az 1599-ben épült Globe színház főészvényese volt. 1607-től felhagyott a színészkedéssel. Elzárkózott a világ elől. Szülővárosában halt meg 1616-ban.

Munkássága:

Összesen 37 darab maradt az utókorra. Nagyjából két évtizedes drámaírói pályájának első felére 22 darab esik: a VIII. Henrik kivételével az összes királydráma, a tragédiák közül a Romeo és Júlia, a vígjátékok és a regényes színművek között olyan remekművek, mint a Szentivánéji álom, A velencei kalmár, az Ahogy tetszik és a Vízkereszt. 1593-ban jelent meg a Venus és Adonis című "mitológiai románc". A következő évben megjelentette a Lukretia meggyalázása című elbeszélő költeményét. Lírai verseinek legfőbb témája a barátság és a szerelem. 154 szonettje 1609-ben látott napvilágot. 

Pályája második felében főként tragédiákat írt. E korszakának kiemelkedő darabjai a Julius Caesar, a Hamlet, a Troilus és Cressida, az Othello, a Lear király, a Macbeth, és az Antonius és Kleopátra. Új drámatípust teremtett. A Téli rege és A vihar is tragikus alaphangot üt meg. Ezek Shakespeare legérettebb alkotásai.

Színháza:

Shakespeare színpada és a technika, melyet megkövetelt a színpad közvetlenül a középkori színjátszásből fejlődött ki. Ennek és a korabeli színházanak nem a hitterjesztés volt a célja, mint a középkorban. Hivatásos színháztársulatok jöttek létre. 1576-1616 több mint tíz nyilvános színházat építettek London külvárosaiban. Ezek közül a legnevezetesebb, a kívülről nyolszögletű, belül kör alakú Globe színház, 1599-ben épült. Neve összefügg a rajta található földgömbbel. A többemeletes épület fából készült, fekül nyitott volt. Az előadásokat nappal tartották. A színpad hármas beosztása lehetővé tette a gyors váltást. 

 A színpad hármas beosztása lehetővé tette a gyors váltást.
Részei: 

• Előszínpad: sok szereplőt felvonultató jeleneteknek pl.: csatajelenetek
• Hátsó színpad: épületek szobáiban történő eseményeknek pl.: itt feküdt Júlia mikor megitta az álomitalt
• Felső színpad: magasban játszódó jeleneteknek pl.: a Romeo és Júlia erkélyjelenet

A shakespeare-i színpadon nem voltak díszletek. Egy-egy darab bevezető sora vagy a szereplők párbeszéde utal a helyszínre. Az egész előadást a nézők élénk fantáziájára építi. Folyamatos előadások vannak (nem voltak felvonásközi szünetek). A drámák nem felvonásokra, hanem színekre tagolódott. A női szerepeket fiatal fiúk játszották. Tudatos szerkezettel összefogott, sűrített, a figyelmet mindvégig ébren tartó, pergő, mozgalmas cselekmény nyomult a színpadra, s megjelent a valódi drámai küzdelem és a sokoldalú, árnyalt jellemrajz.

Források: Tavalyi füzet, Mohácsy Károly- Színes Irodalom 9